búcsújáró hely, kegyhely: katolikus →zarándokhely, melynek látogatásával →búcsú nyerhető. - A ~ek tört-ileg és jellegüket tekintve 4 főbb csoportra oszthatók: 1. Jézus, Mária és az ap-ok életének színtere, Palesztina, a Sztföld, ahová már a 3. sz-tól, de különösen a 4. sz-tól sokan elzarándokoltak. Fénykorát a 4-7. sz: élte, majd a perzsa, arab és török hódítás miatt jelentősége csökkent. Palesztina napjainkig egyaránt szt helye a kerségnek, a zsidóságnak és a mohamedánoknak. - 2. Ap-ok, vt-k, sztek sírjai és relikviáinak őrző helyei. A 4. sz-tól egyre több keresztény zarándokolt Rómába Szt Péter és Pál ap. sírjához és a katakombákhoz. Zarándokok jelentős tömegeit vonzotta Szt Tekla protomártír, Szt Anna és a szebasztei negyven vt. sírja, majd a későbbi sz-okban Szt Félix, Szt Márton, Szt Alfonz, Szt Jakab stb. sírjai. A Rómából szétküldött v. a keresztes hadjáratok révén a Sztföldről hozott ereklyék körül szerte Eu-ban számos ~ keletkezett. A későbbi évsz-ok sztjeinek sírjai is erős vonzerőt gyakoroltak, mint pl. Szt István sírja Székesfehérváron, Szt Lászlóé Nagyváradon, Remete Szt Pál ereklyéje Budaszentlőrincen v. Kapisztrán Szt János sírja Újlakon. - 3. Külön csoportba tartoznak azok a ~ek, ahol nem ereklyék a kultusz tárgyai, hanem képek, szobrok és más tárgyak. Ezek az esetek többségében Szűz Máriát ábrázolják, a kultuszhelyek a Mária-kultusz keretében alakultak ki. Erről már kk. adataink is tudósítanak. A Mária-tiszt. jegyében alakult ki pl. Aachen, Altötting, Einsiedeln, Loreto, Mainz, Mariazell, s a m. kegyhelyek egy része is, pl. Boldogasszony, Fejéregyháza (Óbuda), Kalocsa, Lőcse, Máriagyüd, Máriavölgye Mátraverebély-Szentkút, Privigye. Eu-szerte és Mo-on is több ~ keletkezett a Szt Vér-ereklyék nyomán (pl. Báta, Kassa, Szeged). E kegyhelyek kialakulását látomások, jelenések, csodás gyógyulások, legendák erősítették meg. - 4. A ~eknek nagyon kis csoportja az, ahol a ~ kultusza semmilyen kultusztárggyal sincs összefüggésben. A →búcsújárás kiváltó oka ilyen esetben pl. Mária- v. más szt erős tiszt-e (ferences ktoroknál Porciunkula, Szt Ferenc, Olvasós Boldogassz. búcsúi, pl. Jászberény). - Vonzáskörzetük szerint megkülönböztethetünk helyi, kistáji, nagytáji, országos és nemzetközi ~eket. - A ~ek egy csoportjánál nagyon fontos szerepet kaptak bizonyos természeti jelenségek, főleg gyógyforrások, kutak (→szentkút), kövek és fák, amelyek részben a ~ természeti szépségét adják, részben a kegyhely egyedi kultuszának megnyilatkozásai. A kegyhelyek patrónusai szintén a kultusz sajátos vonásainak kifejezői (Remete Szt Pál budaszentlőrinci ereklyéjéhez pl. a gyógyíthatatlannak vélt testi sérülésekben szenvedők zarándokoltak). - A ker. hitre tért m. nép az ezredforduló után egy jórészt már kialakult ~-hálózatot talált, amelyhez úgy alkalmazkodott, hogy látogatta a Sztföld, Róma, Compostella, Aachen kegyhelyeit, uakkor kialakította saját mo-i ~eit. Ezek közül Szt István székesfehérvári és Szt László nagyváradi sírja távoli eu. orsz-okból érkező zarándokok célpontja is lett. A gyakori és tömeges m. zarándoklatok és Árpád-házi sztjeink ereklyéi révén sajátos m. színnel gazdagodott a 14. sz: Aachen és Mariazell. A távolsági zarándoklatokat a Sztföldre és Rómába Szt István és más kir-aink →zarándokházak és alapítványok létesítésével is igyekeztek elősegíteni. - A 12-15. sz: különösen szt kir-aink sírja és ereklyéinek őrzőhelyei körül alakult ki búcsújárás. Szt István: Székesfehérvár, Szentjobb, Bozók, Zalavár, Pannonhalma, Pécs, Csatár, a Zágráb melletti Remete; Szt László: Nagyvárad; Szt Margit: Nyulak szg-e; Szt Erzsébet: Csallóköz, de más sztek ereklyéi körül is ~ alakult (Remete Szt Pál, Budaszentlőrinc, Alamizsnás Szt János budavári kpnája, Szt Farkas-kpna Sopronban, Szt Kozma és Damján pesti kpnája). Megjelentek Szűz Mária kegyhelyei is Mo-on. A 11. sz: Fejéregyháza (Óbuda), Fraknó (Sopron vm.), Kalocsa és Bodajk (Fejér vm.), Garamszentbenedek (Bars vm.), Kolozsmonostor (Kolozs vm.), Máriavölgy (Pozsony vm.), Privigye (Nyitra vm.), Mátraverebély-Szentkút (Nógrád vm.), Vác-Hétkápolna (Pest vm.); a 12. sz: Máriagyüd és Siklós (Baranya vm.), Pórdömölk (Vas vm.), Cikádor és Szekszárd (Tolna vm.), Lőcse-Máriahegy (Szepes vm.); a 13. sz: Csíksomlyó (Csíkszék), Boldogasszony (Moson vm.), Kékkő (Nógrád vm.), Röjt (Sopron vm.), Nyitrakövesd (Nyitra vm.), Znióváraja (Turóc vm.), Körmöcbánya (Bars vm.), Radvány (Zólyom vm.), Tersatto (Tengermellék), Eger (ferences tp.); a 14. sz: Bélapátfalva (Heves vm.), Laborcrév (Zemplén vm.), Gyöngyös (Heves vm.), Nagybánya (Szatmár vm.), Nyírbátor (Szabolcs vm.), Márianosztra (Pest vm.), Osli (Sopron vm.), Szeged-Alsóváros (Csongrád vm.) Szentgál (Veszprém vm.), Gyula (Békés vm.), Csatka (Veszprém vm.); a 15. sz: Dienesd (Pozsony vm.), Eger, klarisszák (Heves vm.), Krasznahorka (Gömör vm.), Óhegy (Zólyom vm.), Nándorfehérvár (Nándorfehérvári bánság), Szekszárd (Tolna vm.), Esztergom (Bakócz-kpna), Sopron (ferences tp.); a 16. sz: Bény (Esztergom vm.), Galgócz, Mikola, Sasvár (Nyitra vm.), Máriakálnok (Moson vm.), Nagyszombat (Szt Miklós-tp., Pozsony vm.), Visnyó (Trencsén vm.), Bisztrica (Valkó vm.), Doroszló (Bács vm.). - A folyamat eredményeként az orsz. kisebb-nagyobb „szentségi tájakra” (Pásztor Lajos) oszlik, amelyeknek egy-egy kegyhely a közp-ja. Uakkor egyes kegyhelyek vonzáskörzete kiterjedt Mo. egész ter-ére (pl. Budaszentlőrinc magához vonzotta az orsz. minden nyelvű lakosát). Árpád-házi sztjeink és Szűz Mária (Patrona Hungariae) közös tiszt-ében létrejött a Sacra Hungaria (Bálint Sándor). Az egyes ~ek jelentősége, így vonzáskörzete is különböző, s időszakonként változott is. Egymástól abban is különböznek, hogy mely társad. rétegre hatnak. A török pusztítása és a protestantizmus térhódítása nyomán eltűnt a kk. ~ek nagyobb része. A prot. többségűnek maradt K-i orszrészben, az Alföldön és Erdélyben még a kat. restauráció során, a 17-18. sz: sem születtek újjá. Ez a helyzet a mai napig fönnáll. A Tiszától K-re eső részeken jelentős ~et alig találunk, annál többet a Dunántúlon, a Felvidék Ny-i peremén és a Palócföldön. Ezt tükrözi a Mária-~ek egyhm-nkénti eloszlása is a 19. sz. közepén (Jordánszky alapján): Esztergom: 16; Győr: 8; Nyitra, Besztercebánya, Székesfehérvár, Pécs, Eger: 4; Vác, Szombathely, Veszprém, Csanád, Kassa és Gyulafehérvár: 2; Kalocsa, Rozsnyó és Szepes: 1. - E búcsújáró vonzáskörzetek nem változtak a trianoni békediktátumig, mely a határ két oldalára került vidékek búcsújáró kapcsolatát megnehezítette, megszüntette, majd más irányba terelte. A megmaradt ter-en is egészen megváltozott a ~ek jelentősége, körzete. Így pl. a Ro-hoz csatolt Máriaradnára 1920 u. nem tudtak eljutni Csongrád és Békés vm. lakói, akik ezután egyre növekvő számban Ferencszállás (Petőfiszállás) búcsúira jártak. Az új határ miatt vált a Moson vm. Boldogasszony fokozatosan osztr. kegyhellyé. Máriapócsnak a kat. szl-okra, szatmári és beregi ném-ekre, a g.k. ruszinokra és ruménekre gyakorolt vonzereje is ezért csökkent. A közlekedés megváltozásával, előbb a vasúti, napjainkban a közúti közlekedés tömegessé válásával is módosultak az egyes ~ek körzethatárai. - A ~ek kialakításában, gondozásában nagy szerep jutott a szerz-rendeknek, mindenekelőtt a ferenceseknek, s a 17-18. sz: föloszlatásukig a jezsuitáknak. A kk-ban bencések gondozták a Nyulak szg-e, Pannonhalma és Báta ~eit, s a 18. sz-tól pl. Celldömölköt. A pálosok gondozásában volt Budaszentlőrinc, Máriavölgy, Sasvár, Márianosztra és a 20. sz: rövid ideig Ferencszállás (egy ideig Pálosszentkút, ma: Petőfiszállás). A domonkosoké volt a Szt Vér pécsi és vasvári kultuszhelye. Szerviták (trinitáriusok) voltak Illaván (Trencsén vm.), Óbuda-Kiscellben, Budakeszin (Makkos Mária); kapucinusok Máriabesnyőn, Bodajkon és Máriakálnokon. A kármelita atyák gondozták pl. Sopronbánfalva és Kunszentmárton (újabb) ~ét, a premontreiek Csornáét és a kk. Bozókét. Bazilita szerz-eké volt Máriapócs és a zempléni Laborcrév ~e. A ferences ktorok és tp-ok szinte kivétel nélkül jelentős ~ek, még akkor is, ha bennük kegykép, kegyszobor nem található. Ilyen pl. Jászberény és Fülek (Nógrád vm.). Jelentősebb ferences ~ek: Csíksomlyó, Máriaradna, Szeged, Mátraverebély-Szentkút, Andocs, Segesd, Búcsúszentlászló, Boldogasszony. - II. József rendeletei, amelyekkel az 1780-as években a rendek egy részét föloszlatta, a búcsújárásokat korlátozta, több ~ünk gyors elhalásához vezettek. - ~eink nevében is megmutatkozik, hogy a legtöbb Mária-kegyhely (Máriapócs, Máriaradna, Máriakálnok, stb.). A településnév gyakran a helyi kultuszból eredt: Szentjobb (Bihar vm.), Péliföldszentkereszt (Esztergom vm.), Lorettom (Sopron vm.), Boldogasszony, Celldömölk, Kiscell (Óbuda), ill. utal a sztkútra, forrásra: Mátraverebély-Szentkút, Pálosszentkút, Tétszentkút (Győr vm.) - ~eink többsége falu (Kács, Barka, Andocs, Osli, Máriagyüd), kisebb része kisváros, mezőváros (Jászberény, Gyöngyös, Kunszentmárton, Doroszló) és város (Pozsony, Sopron, Bp., Győr, Selmecbánya, Kassa, Szeged, Eger). - A csodák várása ált. ott van a búcsújárás, a ~ek levegőjében. A kk-ban és a későbbi sz-okban is csodás gyógyulások reményében kerestek föl sok ~et. Ezekről és az imameghallgatásokról tanúskodnak az újabb hálatáblák, a régibb votív képek és adományok. A csodás gyógyulásokat, eseményeket sok helyen a kegyhelyet gondozó szerz-ek, papok följegyezték. E →mirákulumos könyvek elemzése sok tanulsággal szolgálna, de földolgozásuk, közzétételük még nem történt meg. Többen elemezték a Kapisztrán Szt János újlaki sírja körül történt csodákat, ismertek Remete Szt Pál budaszentlőrinci csodái, a homokkomáromi mirákulumos kv. tört-ei. Számos csodás esetet tartalmaznak a 18-20. sz. ~eket ismertető kv-ek. - Az egyes kegyhelyek csodái jellegük szerint 3 csoportba sorolhatók: 1. csodás jelenések (Szűz Mária, angyal, a Szentháromság jelenik meg gyakran gyerekeknek, assz-oknak, ritkábban ffiaknak álmukban v. ébren (pl. Hasznos, Csobánka, Petőfiszállás, Buzgó). - 2. csodás gyógyulások: vakok, némák, süketek, sánták stb. gyógyulnak meg (pl. Sümeg, Mátraverebély-Szentkút, Máriaradna, Pusztacsatár). - 3. csodás jelek: pl. könnyező és vérző Mária-képek (Máriapócs, Baja, Győr, Sajópálfala, Makkos Mária Budakeszin). Az egyes ~ek legendáiban ezek az elemek gyakran összefonódva élnek. E csodákat sokszor a szóbeli hagyomány őrizte, csak később jegyezték le, amikor a búcsújárás már kialakult v. azt az Egyh. hivatalosan elismerte. Ebben a folyamatban szép jelét látjuk annak is, hogy az Egyh. sokszor a már meglévő népi kultuszhelyeket kanonizálta. Máig is vannak, keletkeznek ilyen ~ek, amelyeket nagy számban látogatnak zarándokok, de hivatalos egyh. elismerésük még nincs (Hasznos, Hont, Csitár, Buzgó, Egyházasbást, Turzófalva). Ilyen volt sokáig Csatka (Veszprém m.), amelyet hivatalosan csak 1962: ismertek el. Egyes ~ek sokszor kifejezetten a világi és az egyh. hatóságok akarata, tiltása ellenére jöttek létre, de a kitartó népi gyakorlat később mégis elismertette azokat (pl. Csatka, Petőfiszállás). - A ~eken az esetek többségében képeket, szobrokat tisztelnek, amelyekhez gyakran forrás v. kút is csatlakozik. A kegykép-kegyszobor eredetéről a kegyhelyek legendáiból a következőket tudhatjuk meg: 1. a képet v. szobrot rendkívüli körülmények között földben találták (pl. Csicsó, Máriabesnyő); 2. a jelenés, látomás helyén helyeztek el egy képet (pl. Buzgó, Csobánka, Petőfiszállás, Egyházasbást); 3. telepesek hozták magukkal idegen orsz-ból (pl. Hajós, Bodajk, Celldömölk); 4. egyéb úton (fogadalomból, régi kép, szobor mása) került fölállításra. - A kegykép, szobor művészi értéke a kultusz szempontjából nem lényeges. A máriaradnai kegykép pl. 17. sz. színes papírnyomat, de számos ~ünk kegyképe más híres hazai v. külföldi kegykép változó minőségű másolata. A híres máriapócsi Könnyező Mária-kép eredetije a bécsi Szt István-dómban van, Máriapócson, ill. Kisfaluban a másolatai körül alakult ki jelentős búcsújáró hagyomány. A 17-18. sz. törökellenes harcai közepette és a Regnum Marianum gondolati körében - figyelembe véve a nagyarányú ném. betelepítést - érthető, hogy a kegyképmásolatok között legnagyobb számban Lucas Cranach innsbrucki Mariahilf-, Segítő Szűzanya-kegyképe található (pl. Bodajk, Csobánka, Máriakő, Tétszentkút, Turbék). Az olaszo-i loretói Mária-szobor másolatai vannak Búcsúszentlászlón és Lorettomban, Re (É-Itália, Lago Maggiore mellett) vérző Mária-kép másolatai pedig Bp-Krisztinavárosban, Budakeszin (Makkos Mária) és Kunszentmártonban (kárm. rház). Az ausztriai Mariazell kegyszobormásolatai Celldömölkön és Óbudán láthatók. Márianosztrán és Sopronbánfalván a Czestochowai Szűzanya kegyképének másolatát tisztelik. A kegyképek, -szobrok teljes honi ikgr. fölmérése még nem történt meg. - A ~ek fő búcsús ünnepei ált. a VII-IX. hónapban vannak, az aratás és az őszi mezőgazd. munkák közötti időben. Téli és kora tavaszi hónapokban főbúcsúk ált. nincsenek. A Mária-ünnepek mellett jelentős búcsúalkalom pünkösd (Csíksomlyó, Máriaradna), Szentháromság-vasárnap (Csicsó, Kács), Szt Anna napja (Rudnok, Hanyi-puszta), Porciunkula, Szt Ferenc (Szeged, Jászberény) és más napok. - Vonzáskörzetük alapján a zarándokok száma ált. a főünnepen: a helyin kb. 5000; a kistájin kb. 8000; a nagytájin kb. 10-15.000; az orsz-on kb. 50.000; a nemzetk. jelentőségűnél változó. A zarándokok száma Mo-on a legnagyobb 1938: az →Eucharisztikus Kongresszuson és 1947: a Mária-évben volt. Sok helyen elérte v. fölülmúlta a 100.000-t (Máriaremetén 1947: kb. 300.000 fő). - Egyes ~einken sajátos helyi ájtatossági formákat, jámbor szokásokat találunk. Ilyen pl. a sok helyen megtalálható →búcsúkeresztség, v. a viaszból készült →fogadalmi tárgyak fölajánlása. Ide sorolható pl. az év utolsó búcsúján, XII.8: a Mátraverebélyen előadott kánai menyegzős játék, a gyógynövények gyűjtése (Máriaradna, Csíksomlyó), a tp-ban alvás szokása. Sajátos a horvátok lorettomi búcsújárása, amikor a szeptemberi Fájdalmas búcsún megülik a horvát vasárnapot. Kisboldogasszonyban pünkösd szombatján rendezik a horvát táncot. Egyes ~eken sajátos →búcsúfiát kínálnak a zarándokoknak (celli bot Mariazellben, verebélyi bot Mátraverebély-Szentkúton). A →búcsúvásáron sok helyen árulják a hely és idény megfelelő növényét, gyümölcsét, amelyekről sok búcsút (főleg tp-búcsúkat) elneveztek. A vodicai (Baja) búcsú egyik csemegéje a „bika”, a főzött →sulyom. Sajátos helyi vonatkozások a →leányvásárok is búcsúk alkalmával (pl. Máriapócs, Siklósbodony, Laborcrév). - Egyes ~einken ájtatos társulatok, egyes-ek működtek, amelyekbe a zarándokok nagy számban beiratkoztak. A kk. és külföldi társulatok közül híres volt a róm. Szentlélek és a mainzi Szűz Mária Társulat. Jelentős vonzerőt gyakorolt a barkai Skapuláré Társulat is (1756), amelynek tagjai Abaúj, Szepes, Torna, Gömör, Borsod vm-k településeiről iratkoztak be búcsú alkalmával. B.G.

Századok 1871. (Toldy Ferenc: Egy 14. sz-beli m. vezeklő Irlandban); 1977. (Fügedi Erik: Kapisztránói János csodái) - Új Élet 1938. (Vajkai Aurél: Betegség, búcsúi gyógyulás) - Jánosi 1939. - Ethnogr. 1940. (Vajkai A.: A csatkai búcsú) - Pásztor 1940. - Sacra Hungaria 1944. (Búcsújárás és település) - MNL I:378. - Bangó 1978. - Hegedűs 1983. - Szenthelyi 1988.